Mt. 9, 1-8. A gutaütött ember meggyógyítása

A bűn bére a betegség. Minden betegség valamilyen vétkünknek a következménye. A bűnhődés természeti törvény, az ok megszüntetése Isten kegyelmében gyökerezik. A bűn következménye a bűnhődés, a betegség. Bűn nélkül nincs betegség, nincs baj, ahogyan az ok eltávolítása nélkül sincs gyógyulás.

A jelenlegi gyógyítási struktúránk a következmény megszüntetését célozza meg, a betegséget akarja megszüntetni gyógyszeres beavatkozással. Minden gyógyszer méreg, aminek mellékhatásai vannak, melyek közvetlenül, vagy később fejtik ki káros hatásaikat. Így mindenkinek le kell tudni a törvény által meghatározott okozat mértékét. Gyógyszerészi szólás-mondás: az influenza kihordási ideje gyógykezelés nélkül egy hét, gyógyszeres kezelés esetén hét nap.

Az ok a bűn, amely az Istentől való elszakadást jelenti. Minden gyógyításánál hangsúlyozza Jézus, hogy a bűnök megbocsáttattak, és a hit az, ami meggyógyította, megtartotta az embereket. Vagyis Jézus mindig a hittel átitatott bűnbánat eredményeként bocsátotta meg a bűnöket, és gyógyította meg a betegségeket. A betegek gyógyulásai bizonyították, hogy az Atyától eredő hatalma van a bűnök megbocsátására, azaz megszüntetheti a szenvedések okát, és annak következményét, a betegséget is.

„És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.”

Jézus belelátott az emberek lelkébe. Látta a fejlődési szintjüket, fokozataikat, hitüket, érzékelte a gondolataikat, érzéseiket. Mélységes szánalomról és együttérzésről tanúskodik ez a reményt keltő biztatása is: „Bízzál fiam!”

Milyen csodálatosan ráhangolódik ezeknek a nyomorult emberi lelkeknek az érzéseire, szenvedéseire, kínlódásaira, küszködéseire! Mennyire együtt érez velünk a bajban, mert ez nem csak akkor volt így, hanem most is ugyanígy van. Úgyhogy higgyünk és bízzunk mi is, rendületlenül.

Jézus ugyanakkor a farizeusok gonosz gondolatait is látta. „Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?

Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat és eredj haza. És az felkelvén, haza méne.”

Mt. 9, 9-17. Máté és Keresztelő János tanítványai

„És mikor Jézus onnét tovább méne, látott egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.”

A zsidó nép körében a legmegvetettebb foglalkozás a vámszedés volt. Kinek jutott volna eszébe a papság vezetői közül, hogy a Messiás meg fog kérni egy vámost, hogy kövesse őt. De Jézus ismerte Mátét, ahogyan a többieket is.

A farizeusok és a főpapok a vámszedőkkel és a bűnösökkel nem közösködtek, elhárítottak velük mindenféle kapcsolatot, mert tisztátalanoknak tekintették őket, és mint ilyenek, nehogy őket is beszennyezzék. Óriási szakadék alakult ki a zsidó nép vezetői és a nép között, amely egyébként segítségre szorult volna. Így teljesen esélytelenné vált az előbbre jutásuk a fejlődésben.

Jézus Krisztus az ellenkezőjét tette. Bement a bűnösök és vámszedők házába, és nem félt attól, hogy tisztátalanná válik.

„Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Jézus meg akarta mutatni azoknak, akik magukat hibátlannak és tiszteletre méltónak tartották, hogy az igaz erényben van annyi erő, hogy elbírja a bűnnel való érintkezést. Továbbá, hogy a jó szó a legpusztább szántóban is képes kalászt teremni, valamint a szeretetteljes részvét gyakran nagyobb hatalmat képes gyakorolni az elvadult kedélyek fölött, mint a szigor, melyből hiányzik a felebaráti szeretet.

Mit jelent az, hogy irgalmasságot akarok és nem áldozatot? Jézus azért jött, hogy a bűnösöket hívogassa a megtérésre. Nem az „igazakat” hívogatta (akik annak tartották magukat), mert azok nem fogadták el a tanításait. Éppen ezért csak a „bűnösök” között működhetett eredményesen, és minden igyekezetével arra törekedett, hogy őket megnyerje, és Istenhez vezesse. Meg kellett szabadítani őket a formaságoktól, hogy szeretetteljes előzékenysége, bátorító vigasztalása és tényleges segítsége által feloldhassa őket azoknak átkai alól.

Aki igaznak tartja magát, az nem foglalkozik a bűnökkel. Aki egészségesnek tartja magát, az nem gyógyul meg, mert fel sem merül benne, hogy beteg, és esetleg szüksége lenne orvosra. Az akkori vallási szemlélet a hangsúlyt a formára és a bűnhődésre helyezte, ilyen módon a lényeggel nem válhatott eggyé, mert a bűnbocsánat és a kárhoztatás kizárják egymást. Jézus tanítása a bűnbánatra és a megbocsátásra teszi a hangsúlyt.

„Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?”

János az a szellem, aki lezárja az ószövetséget, Krisztus pedig az, aki megnyitja az újszövetséget.

Az ószövetséget a maga számtalan külsőségével és emberi törvényével Jézus a böjtön keresztül mutatja be, amely mit sem használ, ha csak a testen gyakorolják a szellem helyett. Ha majd elvétetik a vőlegény, az élő példa, aki védett közeget biztosít számukra, akkor majd kénytelenek lesznek megerőltetni magukat, hogy erényesek és tiszták maradjanak a bűn közepette, és saját példájukkal gyakoroljanak pozitív hatást az emberekre. Böjt alatt értendők azok a próbák, amelyeknek majd alávetik őket, nem beszélve azokról a súlyos missziókról, melyeket, mint vezeklést, önkéntes áldozatot vállalnak magukra. Teszik pedig mindezt úgy, hogy legyűrik a testet a szellem alá, de nem haszontalan önsanyargatásokkal, melyek gyengítik annak működését, hanem az anyagi javak és a testi kényelem feláldozásával.

Jézus nem csak új stílust, hanem új szemléletet, szellemiséget is hozott. „Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára…Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.”

Jézus Krisztus tanai sem gyümölcsözhetnek előítélettel, elbizakodottsággal és önhittséggel telített szívekben, mert ezek a gazok minden bizonnyal megfojtanák. Így van ez az új kinyilatkoztatással, a spiritizmussal is: ezt sem lehet a dogmatikus kereszténység tömlőjébe tölteni mindkettő veszélyeztetése nélkül.

Ha ezeket az új tanokat be akarjuk fogadni, akkor meg kell újulni, azaz újjá kell születni, ahogy Jézus azt Nikodémusnak mondja. Az új szemlélettel csak így tudunk azonosulni, mindenféle vallási irányzattól mentes, fertőzetlen, tiszta szívvel. Akkor marad meg a bor is és a tömlő is.

Mindannyian tapasztaltuk, hogy az újjászületés óta milyen óriási változáson mentünk keresztül. Bizonyára ti is tapasztaljátok, hogy bár Máté evangéliumát már többször átbeszéltük, mégis az újjászületés megszerzése óta egyre több minden tisztul ki, világosodik meg előttünk, egyre világosabban érzékeljük a lényegét és a mondanivalóját.

Mt. 9, 18-26. Jairus leánya és a vérfolyásos asszony

„…ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én lányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet és megelevenedik.” Egy főemberről van szó, aki megalázza magát és leborul egy olyan ember előtt, akinek látszólag nincs tekintélye. Lukács evangéliumából kiderül, hogy a helyi zsinagóga feje volt, vagyis főpap. Erős hit és nagy-nagy elkeseredés kellett ahhoz, hogy Jézus előtt leboruljon. Tevékenysége, gyógyításai, csodatételei és tanításai alapján Jézus hiteles volt számára, különben ezt nem tette volna meg. Mindamellett érezte Jézusban azt a rendkívüli erőt, amit még a próféták sem tudtak megvalósítani.

Mielőtt még megtudnánk, mi történik a főember lányával, egy másik tanítás is beleágyazódik ebbe a példabeszédbe, egy gyönyörű történet a hitről.

„És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus érzékeli az energia áramlását, és hátrafordul: „Bízzál leányom; a te hited megtartott téged.”

Mindkét történet szereplőinek a példa értékű hite az, ami magához vonzotta az Isten kegyelmét, az áhított csodát: Az asszony megkapta az azonnali gyógyulást, a főember lányát föltámasztotta Jézus.

Mt. 9, 27-34. Két vak meg egy néma

„És mikor Jézus tovább ment onnét, Két vak követé őt kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!” Ki a Dávidnak fia? A messiás.

„Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.” Ha Jézus megteheti ezt a gyógyítást, akkor ki Ő? Jézus a messiás. A vakok, fogyatékkal élők meggyógyítását csak a messiás tudja megtenni.

„Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!”

Jézus tökéletesen ismeri az emberi természetet, mire hogyan reagál, hogyan működik. Valóban meg akarja tiltani, hogy bárkinek elmondják a csodálatos gyógyulásokat? Az előző gondolatot alapul véve: ha azt akarja, hogy elterjedjen a gyógyításai híre, akkor valóban az a legjobb módszer, hogy megtiltja. „Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.”

„Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben.” Igen, ez valóban így van, mert ez szintén egy messiási csoda, amit csak a messiás képes megtenni. Megismeri és nevén szólítja az ördögöt, mert az csak így hajlandó elhagyni a megszállottat.

A jelen lévő farizeusok nagyon jól tudják, hogy a néma emberből nem lehet kiűzni az ördögöt, mert azt a nevén kell szólítani, amit a néma esetében az ördög nem tud megmondani. Mégis el akarják vitatni Jézustól ezt az érdemet, ezért azt mondják: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.”

Ha az ellentét engedelmeskedne a legmagasabb vezetésnek, akkor jó volna, és követői a rend gyermekei volnának. Azonban engedetlensége által lett ellentétté, az engedelmesség nem az ő természete. Öntudatlanul enged (saját akarata ellenére) a természet törvényének, amelyhez kötve van. Fájlalja, hogy az erősebb nála, így nem képes szétrombolni. Innen ered, hogy egyik ördög nem befolyásolhatja a másikat. Ellenben Krisztus, aki a természet törvényének hordozója, képes mindegyiket befolyásolni. Ha nem bírna ezzel a hatalommal, nem volna képes az embereket megváltani.

Mt. 9, 35-38. Jézus tanít és gyógyít, parancsolja, hogy kérjünk lelki aratókat

„És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát… Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.”

Lelkileg voltak elgyötörtek, mert tanítóik ellentmondásai következtében nem tudták megkülönböztetni az igazat a hamistól, az Istenit az emberitől. Elveszítették a hitüket, pásztor nélkül botorkáltak, minden légáramlatra kísértésbe estek, de saját erejükből nem tudtak felemelkedni. Hiányzott a hiteles példa, szellemiség és a tanító. Senki sem tudta őket kivezetni ebből az elgyötört állapotból.

Mindannyian át tudjuk érezni ennek a helyzetnek a gyötrelmességét, hiszen gyakoroltuk mi is, amíg nem láttuk a kiutat, hogy merre induljunk. Mindaddig az ember csak forog saját maga körül, hadakozik a bűneivel, ha egyáltalán van ereje küzdeni ellenük, és el kell szenvednie a következményeket.

A mi helyzetünk annyiban különbözött az akkori helyzettől, hogy a rendszerváltás után sok volt ugyan a jelentkező tanító, de kevés volt a hiteles személy és tan, amire igazán vártunk, illetve amit követhettünk volna.

„…látta vala a sokaságot…” miként dobálják őket a gonosz szenvedélyek hullámai a hitetlenség és a tévhit tengerén, miként csapnak össze a fejük fölött megsemmisüléssel fenyegetve őket, és „…könyörületességre indula rajtok…”

„Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Kik ezek a munkások? Akik szellemi szilárdságukkal és szemléletbeli tisztaságukkal hiteles példák lehetnek a tévelygő emberek számára

.

/Forrás: Jézus Által az Atyához/